|
|
Time has changed (me)
Tehát a helyzet a következő. Most kellene bemutatkoznom esetlegesen. Van nevem, de minek mondjam, ha egyszer az nem én vagyok, a lényem csupán egy kiejtett, félrebillentett része-egésze, ami semmit nem takar rólam, kivéve hogy német eredetű valamilyen furcsa oknál fogva és azt jelenti hogy nemes, ami megintcsak nem vagyok. Korom tizenhét év, ez talán kicsit jobban meghatároz - elég idős vagyok ahhoz, hogy felfogjam mi is történik körülöttem, de ahhoz még nem, hogy bármivel is befolyásolhassak valamit, legyen az egy egyszerű szó, vagy a világbéke kérdése. Szeretem ezt az átmeneti állapotot, mindig is vártam és nem akarom hogy véget érjen, hiába fog.
Ami mindig visszafog, az a korlátolt elmém szűk határa, ami bebörtönzi a lelkem (hogyha létezik lélek, amiben továbbra sem vagyok biztos és amiről azt hallom egyik oldalról, hogy hülyeség, mert csak az anyag valódi, másrészről pedig miben higgyünk, ha nem a lélekben) és kicsinálja az érzékeim. Hogy rólam mit érdemes tudni, fogalmam sincs. Címszavakban makacs vagyok, öntörvényű, kiszámíthatatlan, döntésképtelen, nem feltétlen hülye. Ilyesmik. Kávé- és cigifüggő. A társadalom szerint valószínűleg ennyi információ is túl sok rólam, bár ennek nem biztos hogy én vagyok a legmegfelelőbb megmondója, csak elszenvedője.
Hogy mi várható itt, az egyszerű: én. Minden mennyiségben. Avagy egoizmus ezerrel, ha honlapot készítek saját magamról. Lesznek itt versek, novellaszerűségek, minden hülyeség, egészen egy évvel ezelőttről indulva szépen feltöltögetve, csiszolgatva, bővítgetve. Azt kérlek vegyétek figyelembe, hogy kezdő firkásznak sem vagyok mondható, még annál is lejjebről kezdem... Ezért az esetleges hibákért és bénázásokért egyelőre kénytelen vagyok elnézést kérni.
| |
|
|
|
Hogy az életem ilyen-e, hogy létezem-e egyáltalán vagy csak belehallucináltam magam a valóságba örökké kérdésként marad nyitott. A tények rég meghaltak bennem, nem is bánom, a szűklátókörűség érdekes, de nem lényeges. Agymenések, kiszenvedések, megosztva veletek, mert egyrészt miért ne, másrészt gyakran úgy érzem, felrobbannék nélkületek, az pedig azt mondják fájdalmas - bár aki tapsztalta nem hiszem, hogy nyilatkozni tudott róla ezelőtt. +nyitóduma
Itt olvashatók a versszerű erőlködéseim, az elmerengőnek szánt kifacsart gondolataim, cenzúrázatlanul, vágatlan változatban, ahogyan azt megteremtette a kis/nagy fejem. Ha valami tetszik, nem tetszik, nem érted, de szeretnéd, hozzászólhatsz, szidhatsz, örömködhetsz, amit csak szeretnél, szabadon; hisz elvileg szabad világban élünk, csak ha körbenézel itt-ott ketrecekből látod a falat.
Bejelentkezés, Tumblr
versek
egypercesek
novellák
napló
| |
|
|